Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Fehér M. István professzor, tanszékünk egyik jogelődjének alapítója
Megrendülve szembesültünk a tragikus hírrel, hogy 2021. június 17-én elhunyt Fehér M. István Széchenyi-díjas filozófus, filozófiatörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az ELTE BTK Filozófiai Intézetének professor emeritusa, tanszékünk egyik jogelődjének, a Miskolci Egyetem BTK egykori Filozófiatörténet Tanszékének alapítója, többünk mestere.
Fehér M. István búcsúztatása június 22-én 11:30-kor lesz Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben (Budapest, X., Kozma utca 6.).
Idézet Fehér M. István négy kötetes tanulmánygyűjteményének egyik recenziójából:
Ha „a filozófia kötelessége abban áll” ‒ miként azt Kant hangsúlyozza ‒, hogy „a dogmatikus-álmodozó tudnivágyással” szemben, melyet „csak szemfényvesztéssel elégíthetnénk ki […], eloszlassa a […] tévképzeteket, még akkor is, ha eközben sok magasztalt és szeretett rögeszme megsemmisül”, akkor Fehér M. István munkáját éppen egy efféle igyekezet, ti. a realitások talajára való leereszkedés és visszatérés igyekezete jellemzi. Ha pedig Husserl kapcsán az hangzik el, hogy „a jövendő generációkról való gondoskodás […] egyedül képviselhető formája a példaadás”, akkor a jelen válogatás azt dokumentálja példaadó módon, mit jelent és hogyan művelendő a szerénység filozófiája.